A kuvik Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában élő madár. Nagyszerűen alkalmazkadott az éghajlatokhoz, a sivatagokban és az északi tűlevelű erdőkben egyaránt megél. Nevét az általa kiadott hangról kapta, a kakukkmadárhoz hasonlóan. Rendkívül kistestű bagoly, testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-58 centiméter, súlya pedig 140-220 gramm. Dús tollazatától kicsit nagyobbnak néz ki, mint amekkora. Tolla a hátán szürkésbarna fehér pöttyökkel, hasán pedig fehér, barna csíkokkal. Farktolla nagyon apró, alig látszik. Testéhez képest nagy feje van, fején pedig nagy, sárga szemei, amikkel kitűnően lát. Erős csőre sárga, karmai pedig roppant élesek, ezekkel ragadja meg zsákmányát. Rovarokkal és kisebb emlősökkel (például egérrel), madarakkal (például verebekkel, ökörszemekkel) táplálkozik, az előbbiekre alkonyatkor, az utóbbiakra pedig akkor vadászik, ha már besötétedett. Tavasszal költenek odvakban, kibéleletlen üregekben. A tojó 3-5 fehér tojást tojik, majd ezeken 24-25 napig kotlik. Ez alatt az idő alatt a hím eteti őt, ahogyan majd a fiókákat is. A kicsik 30-35 nap után kezdenek repülni. A kuvik latin nevét (Athene noctua) az ókori görög istennőről, Pallas Athénéről kapta. Ő volt a tudományok és bölcsesség istene, szent állata pedig a bagoly, pontosabban a kis kuvik, ami a lakott területekhez legközelebb élő bagoly. Nagyon szeret ugyanis házak, tornyok teteje alatt lakni, szívesen portyázik mezőgazdasági területeken. A kuvik csuvik, halálmadár és halálbagoly neveken is ismert. Az utóbbiakhoz az kapcsolható, hogy régen úgy vélték, ha a kuvik hangját halltaja, egy ember meghal valahol.

© rockerwolf.gportal.hu