A kezdetek:

Az együttes első lemeze a saját kiadású Hesher volt 1996-ban, 7 dalt tartalmaz (angolul egy EP-típusnak mondható). A 'Fly' című daluk az első dal, amelyhez videoklip is készült, amely a 'Hesher' és a 'Curb' lemezeken található meg. Eleinte csak a helyi rádió játszotta.


Fő sikereik:

2001-ben jelentették meg a harmadik albumukat, 'Silver Side Up' címmel, amivel igazán az érdeklődés középpontjába kerültek. Hogy felvegyék az albumot, az együttes úgy döntött, hogy Pick Parashar producerrel dolgoznak ugyanabban a stúdióban, ahol a 'the State'-t is felvették, Vancouver Green House-ában. Az album 5 rövid hét alatt teljesen elkészült és a 13 szám végső munkálataiban Randy Staub (Metallica, U2) segédkezett. Parashar és Staub kombinációja meghozta a sikert. A 'How you remind me' kislemez igazán nagy siker volt, egyszerre ért el első helyet mind az amerikai, mind a kanadai listákon. Amerikában az úgynevezett 'Mainstream és Modern Rock' listán első helyen volt, ugyanúgy, ahogyan a pop listán is. A Billboard magazin top 100-as listáján első helyen szerepelt, mint az év dala 2002-ben. A következő siker a 'Too bad' kislemez, szintén első helyen szerepelt a már említett 'Mainstream és Modern Rock' listán, s némi sikert elért a pop listán is. Az album utolsó száma, a 'Never again', ismét első helyen végzett a 'Mainstream és Modern Rock' listán.
Sok szám, ami felkerült a 'Silver Side Up'-ra, még a 'the State' Amerikában való megjelenése előtt íródott. Chad Kroeger tudatosan döntött úgy, hogy sokkal közvetlenebb stílusban írja majd dalait, mint hogy metaforákba, hasonlatokba, és homályba burkolózzon, mint ahogy azt sokan mások teszik. A 'Too bad' Chad és Mike apjáról szól, aki sosem volt mellettük, miközben felnőttek. A 'Never again'-t a tönkrement otthonuk ihlette. E számok minősége tette fel a 'Silver Side Up'-ot a slágerlistákra szerte a világon. A 'How you remind me' 2002 legjátszottabb dala lett, a 'Silver Side Up' pedig multipaltina lemez. Ez volt a második eset a Guess Who's 'American Woman' óta, hogy kanadai együttes vezette mind a kanadai, mind pedig az amerikai rock slágerlistáját ugyanabban az időben. Kezdeti sikereik után Kroeger Vancouverben dolgozott. Elkészítette Josey Scott-al a Pókember filmzenéjét.
2002 nyarán a csapat ismét megjelentette a 'Curb' lemezt az elmúlt évek kiesése miatt.
A kifinomultabb album, a 'the Long Road' 2003-ban érkezett. Az albumot megelőző kislemez, a 'Someday' a 7. helyig jutott a top 100-as slágerlistán. A nagyalbum végül 5 millió példányban kelt el világszerte, négyszeres platinalemez lett Kanadában, és hatalmas sikerű nemzetközi turnésorozatot hozott a Nickelback-nek.
A csapat eddig 7 Juno díjat, 7 Grammy jelölést, 2 American Misic Award jelölést és 4 Billboard Awards-t nyert.
2005 februárjában Ryan Vikedal elhagyta a csapatot, de később Vikedal elismerte egy interjúban, hogy valójában kitették az együttesből, mert nem volt, ahogy ő fogalmazott, "the type of drummer", azaz nem volt az a dobos fajta. Egy hónappal később a 3 Doors Down dobosa, Daniel Adair egészítette ki az együttest, hogy elkészítsék Vancouverben, Koreger stúdiójában a következő albumukat. ZZ Top Billy Gibbons-a vendégeskedett az új album, az 'All the Right Reasons' elkészítésében, ami 2005 októberében jelent meg, és hatalmas sikernek bizonyult,hisz többszörös platinalemez lett több országban is! Több, mint 9,5 millió fogyott a lemezből a világon, ebből 6,7 millió az Usában. Ez a 21. században a 16. album eddig, amely ekkora eladást ért el. A 'Side of a bullet' című dallal Dimebag Darrell-nek a Pantera, Damageplan gitárosának állítanak emléket. A Nickelback tagjai a Charlie Angyalai című filmhez készült 'Saturday night's alright' feldolgozásának felvételekor dolgoztak együtt vele. Így őket is lesújtotta a gitáros tragikus meggyilkolásának híre.

Forrás: NBHungary